Jómagam is elkötelezett híve vagyok az internetnek, és ezzel együtt az információ átadásnak, mert, ahogy mondani szoktam, az információ maga a tudás, és minden tudás csak annyit ér, amennyit át is adunk belőle.
Lassan 15 éve annak, hogy az internet terjedni kezdett és magam is mindennapi használója lettem. Kezdetben voltak a jó kis modemek és a vendégkönyvek, aztán jöttek a fórumok, majd a blogok, és mára a közösségi oldalak diadalát éljük. Manapság az internet felhasználók interaktivitását az alábbi szavakkal lehetne jellemezni:
- Lájkolj!
- Posztolj!
- Kommentezz!
- Töltsd fel és oszd meg!
A közösségi oldalak nagyon praktikus kis megoldások, a felhasználási lehetőségük szinte a végtelen, mert mára már mind formájukban, mind tartalmukban minden igényt ki tudnak elégíteni. Ha az ember rátalál a számára megfelelő oldalra, vagy oldalakra, akkor nagyon hasznos eszközei lehetnek a kapcsolatteremtésnek, az információszerzésnek és átadásnak, vagy akár a személyes önkifejezésnek is.
Némi ellenérzést bennem – egyes esetekben – az interakcióknak a tartalma kelt. Ugyanis egyes divatos közösségi oldalakon rendre azzal találkozik az ember, hogy egy népes tábor a mindennapi, hétköznapi és személyes történéseit kürtöli szét a világban, egy klikkeléssel megosztva mindezt több száz, vagy akár több ezer emberrel. És mindezt főleg amolyan, „ha akarja, ha sem módon”, ajándékként azért, mert ismerősként jelölt, vagy követőként jelöltem. Úgy gondolom, hogy az ilyen és hasonló személyes – Pl: fáj a fogam – események közlésére sokkal praktikusabbak a hagyományos kommunikációs formák, mint e-mail, vagy privát üzenet.
Mérsékeltebb szemléletmódom jómagam számára ezt a fajta közlésmódot nem teszi követendővé, sőt bizonyos határokon túl már kimondottan bosszantónak is tartom. Úgy gondolom, hogy az embernek meg kell tartania a személyes szféráját, legalábbis arra a szűk körre korlátozva, akik ennek részesei.
Ennél sokkal többre értékelem azokat az írásokat, amelyek egy-egy témakört ölelnek fel és azt járják körbe, megfűszerezve azt saját tapasztalatokkal és véleményekkel. Lehet ez érdeklődési kör, életmód, művészet, munka, vagy akár a szórakozás, és ezen belül még teret kaphat a humor igen sok formája is. És akit majd ez érdekel, az mindezt elolvashatja, kommentezheti, lájkolhatja, megoszthatja. És itt a „hat-het” szócskákon van a hangsúly.
Természetesen kíváncsiságból és személyes tapasztalatgyűjtés céljából én is beregisztráltam magam minden ilyen nagyobb oldalra és közösségi rendszerbe. A jobb oldalon össze is gyűjtöttem az összes Profilom elérhetőségét, így ezen keresztül minden megosztott adatomat is láthatod. De csak annyit, amennyi ahhoz kell, hogy lásd, létezem, és a virtuális világban is létezem. Ez viszont nem azt jelenti, hogy a publikus és közösségi oldalakon az életem, és főleg a magán életem minden lépéséről beszámolót olvashatsz. Ha erre számítottál, akkor sajnos csalódást kell okozom.
Manapság már jómagam is rendszeres használója vagyok a közösségi oldalaknak, mondhatni bizonyos fokig elkötelezett híve is lettem, továbbra is fenntartva a fenti véleményemet.
Lassan 12. éve én is a blogírók táborát is gyarapítom, még ha nem is a tömegesen gyártott publikus blogok szerzői táborát. Igen sok blog rendszert kipróbáltam, de végül a legnagyobbnál kötöttem ki, mint WordPress, Blogger, Tumblr. Több személyes napló mellett, jelenleg is részt veszek néhány publikus blog írásában, ezzel elérve, hogy mások számára is érdekes tartalmakat készítsek, amit aztán, ha érdekes számukra, akkor elolvashatnak, kommentezhetnek, lájkolhatnak és megoszthatnak.
És akkor a végére is értem a nagy bejegyzésnek. Mert hát a személyes nevem alatt milyen blog is készülhet? Hát bizony csak ilyen összegző-bevezető, egyetlen bejegyzéssel. Egyelőre…
